Pénzügyei mindenkinek vannak – tulajdonképpen még a gyerekeknek is, akik kapnak zsebpénzt. És sok szakértő tanácsolja, hogy tegyünk így, mert nem jó, ha valaki úgy nő fel, hogy nem ismeri a pénz értékét, nem tanulja meg beosztani, nem szokik hozzá. Ennek ellenére is sokan felnőtt, meglett korukra sem igazodnak el a pénzügyekben, sőt, kifejezetten tartanak is minden ilyesmitől, hiszen a legtöbbször bonyolult folyamatokat, érthetetlen szövegeket látnak maguk előtt, és olyan csapdákat, amikre utána mindenük rámehet. És valóban, ha valaki felkészületlenül és átgondolatlanul belesétál mindenféle hitelbe, az ne csodálkozzon, ha utána ő húzza a rövidebbet. Sajnos Magyarország egy „hitelország”, a lakosság túlnyomó többségének nincs lehetősége megtakarításokat felhalmozni, így rengeteg mindent kénytelenek vagyunk kölcsönpénzből megvalósítani. De van okunk ennyire rettegni a hitel- és pénzügyektől? Tényleg minden bank csak a vérünkre pályázik, vagy lehet ezt biztonságosan is csinálni? A válasz attól függ, hogy ki mennyire hajlandó kilépni a komfortzónájából, illetve mennyi energiát hajlandó fektetni a saját pénzügyeinek kezelésébe.
A pénzintézetek előszeretettel reklámoznak az emberek pénzügyekkel kapcsolatos félelmeire alapozva. De komolyan, hány olyan tévéhirdetés van mostanában, ami arról szól, hogy XY nem látja át a bonyolult hitelügyet, de itt vagyunk mi, az emberséges bank, akik minden eddiginél egyszerűbb hitelkonstrukciót ajánlunk? Ez több szempontból is álságos. Egyrészt, az ügyintézés sosem lehet egyszerűbb, nem lehet a papírokat hivatalos nyelvezet helyett köznyelven megírni, mert akkor a jogi stabilitása inogna meg. Másrészt attól, hogy igyekszünk megnyugtatni valakit, itt még mindig arról van szó, hogy az intézet pénzt előlegez meg, amit utána az ügyfélnek szépen lassan törlesztenie kell, természetesen kamatokkal együtt. De az iskola nem készít fel arra, hogy mi az a futamidő, mi a THM, mi a kockázatelemzés, stb. Ezek ismerete nélkül valóban csak bolyongunk a sűrűben, és megfelelő útmutatás nélkül ott is ragadunk. És pontosan ezért célszerű bizonytalanság esetén tanácsadóhoz fordulni!
Ez a tanácsadó lehet akár független szakértő, akár valamelyik bank kötelékébe tartozó alkusz, de a lényeg, hogy otthonosan mozogjon a pénzügyi aktualitásokban. Természetesen nem azt mondom, hogy vakon követni kell bárhová, ilyet még egy barátjának se feltétlenül tesz meg az ember, de ha ért hozzá annyira, amennyire állítja, akkor konyhanyelven is el fogja tudni magyarázni mindazt, amit nem értesz. És ha számodra is világossá válik, hogy
- mekkora összeget szeretnél igényelni, befektetni, stb,;
- mennyi önerőt tudsz ehhez biztosítani, illetve mekkora törlesztőt tudsz garantáltan fizetni;
- mennyi időre veszel fel kölcsönt/fektetsz be;
- és mennyit kell a végén visszafizetned/mekkora hasznot remélhetsz, akkor nem lesz a későbbiekben sem gond.
Ezek a legalapvetőbb elemei a különböző pénzügyeknek, amik a leggyakrabban előfordulnak a lakosság körében. Természetesen ha tágabban értelmezzük a dolgot, akkor az adózásunk, a jövedelmünk, a számlavezetésünk, sőt, még a bolti vásárlásaink is pénzügyek, de ezek nagy része olyan egyértelmű és mindennap használatos, hogy felesleges külön taglalni. Ezek olyannyira egyszerűsítve és automatizálva vannak, hogy sokkal inkább a másik fél számára kihívás a könyvelés, elszámolás szempontjából, mint nekünk. Ha pedig hitelügyre vagy befektetésre kerül sor, csak magamat tudom ismételni: ha bizonytalanok vagyunk, nem értünk hozzá, sokkal jobban járunk egy szakértő felfogadásával még akkor is, ha elkéri érte a honoráriumát. Így okosan végigvihető a folyamat, és ha átlátod a dolog működését, illetve nem nyújtózkodsz tovább annál, mint ameddig a takaród ér, máris sokkal kisebb az esélye annak, hogy a végén rosszul jössz ki.